Üdvözlöm oldalamon!

Sorecz Mária vagyok díszműüveges. Több mint tíz éve foglakozom ólomüvegezéssel és Tiffany tárgyak készítésével, az Esztergomban léveő Festettfény Ólomüveg Műhelyemben. Minden mergrendelésre két- három féle egyedi színes látványterv készül, melyekből a megrendelő közös megbeszélés alapján tud választani. A terveket úgy készítem el, hogy harmonizáljon a megrendelő igényeivel és környezettel.

Történeti áttekintés a díszműüvegezésről

Az üveg feltalálásának helye és ideje pontosan nem határozható meg. Egyiptomban és Iránban i.e. 7000-ből származó üvegeket ástak ki. Az a tény, hogy az üveggel való foglalkozás a Földközi tenger mellékén és egyszerre iparszerűen jelenik meg igazolja  egyrészt az emberi kultúrának ezen a helyen a kifejlődését, másrészt, hogy az üveg készítése természeténél fogva csak iparszerűen, keresetszerűen történhetett.

Az üveg használatának legrégebbi nyomai Egyiptomba vezetnek. Egyes kutatók szerint i.e. 3000-1500 között az egyiptomi  kézműveseknek sikerült kifejleszteni egy megbízható üveggyártási módszert. Az i.sz. első században még nem tudtak nagyobb ablaktáblákat  előállítani  és a kicsiny darabokat is csak bizonytalan színekben, egyenlőtlen vastagságban és előre meg nem határozható méretekben gyártották. Amennyiben nagyobb ablakokat akartak készíteni, a kisebb üvegdarabokat össze kellet foglalniuk, illeszteniük. A színes üveg egyszersmind díszt is adott az üvegablaknak.

Valószínű, hogy Bizáncban kialakult és mozaikszerűen, színes üvegdarabokból összerótt ablakok mintájára készültek Nyugaton is az első ilyen ablakok, egyszerre több helyen is. Amikor i.sz. az 1000. év táján az üvegezés újra feltűnik, már kialakult keretek közötti művészeti üvegezésről és üvegfestésről szólhatunk. A felhasznált üveganyag az un. „antik üveg” volt. Az üvegolvasztásból kikerült üvegdarabok hólyagosak, egyenlőtlen vastagságúak, nem egynemű színűek, de áteső fényben pompásan csillognak és művészi hatásúak.

A legrégebbi érintetlenül maradt díszműüveg ablak egy Krisztus arc a XI. századból. Eredetileg a Wisssenburgi  apátságban volt beépítve, ma azonban egy strassbourgi múzeumban kiállítási tárgy.

A XI. századtól a XV. Századig a díszműüvegezés  sok változáson ment keresztül. Általában azt mondhatjuk, hogy döntően vallási célokat szolgált, mivel az volt a hiedelem, hogy a fény, amely ezen ablakokon keresztül jut át, valójában a mennyország lelki fénye. A középkori román, majd később gótikus
stílus korában máig is megcsodált  ablak megoldásokat találunk. Sőt az egyszerűbb színes üvegeket már a világi építkezéseken is felhasználták. Erre a célra sok kis kerek táblát és szögletes „szemet”, „tányért” használtak. Az üvegolvasztókból kikerültek a kerek „üvegtányérok” is színes és színtelen kivitelben.

A világi építkezésekben az üvegablak mind szélesebb alkalmazása az üvegfestészetnek a díszüvegezéstől való elkülönülését vonta maga után, s az addig művésztként űzött üvegfestésből a XV. Században  hazánkban is ipar lett. Már a XVI. Században a céhlevelek nem is szólnak  az üvegfestőkről, csak üvegesekről. Ennek az elkülönülésnek az oka főleg  az, hogy az üveghuták mind nagyobb táblákat tudtak készíteni, az üvegtányérok is mind nagyobb méretekben készültek, az új építészeti stílus elfordult a festtet  ablakoktól, a lakóházakra is mind nagyobb méretű ablakokat alkalmaztak.

A XVII. És XVIII. Században ugyanakkor egy pusztító-romboló periódusnak is tanúi lehettünk. Ezen időszak alatt sok díszműüveges munkát tönkretettek azok a vallásos puritánok és fundamentalisták, akik tiltakoztak a bibliai elképzelések ábrázolásai ellen. Ez kedvezőtlen atmoszféra is lecsökkentette a színes üveg iránti igényeket oly mértékig, hogy XVIII. Század közepén már alig lehetett beszerezni.

A díszműüveg iránt a megújult érdeklődés  a XIX. Század elején kezdődött. A színes üvegek gyártása újjáéledt és az 1800-as évek közepén az üvegfúvók megkezdték reprodukálni az „antik üveget”, először Angliában.

Időközben az Amerikai Egyesült Államokban  is számos üveghuta kísérletezett új típusú színes üveg gyártásával. Ezek közül kettő, a John La Farge és a Louis Comfort Tiffany kifejlesztette és gyártotta az „opalszenct” elnevezésű üvegeket. Ez az üvegtípus abban a hagyományos európai átlátszó üvegektől, hogy fő jellegzetessége az áttetsző, „teljes” minőség.

A színes üveg a 30-as évektől az 50-es évekig egy bizonytalansági perióduson jutott át, de soha nem lett „elveszett” művészet. Egészen bizonyosan állíthatjuk, hogy a díszműüvegezés  ma sokkal népszerűbb, mint története során valaha is volt.

Részlet: Hatvani Sándor és Vági Margit Díszműüvegezés alapismeretei című könyvből.